P. Pálffy Julianna: un tempo (anno Olasz nyelven)

amikor
vágytól aranyló napcseppek
zuhogtak slampos tócsákba
ragyogást,
és selymes szellők dúdoltak
tavaszi fohászt télbe fáradt
ugar-lelkem felett –

én téged vártalak,
s rólad faggattam
a százszorszépeket.

quando
le gocce di sole dorate dal desiderio  
riversavano splendore sulle sciatte
pozanghere,
e le brezze setose cantarellavano preghiere
primaverili sopra la mia anima maggese,
– stanca dell’inverno –
 
io ti stavo aspettando,
e su di te interrogavo
le pratoline.