P. Pálffy Julianna: vallomások

már akkor

tudhattad volna

hogy a kék lesz a kedvenc

színem

szavam

ma is

elmerülök benne

***

a március mindig

megmarad nekünk

ha mégis szökni próbálna

elszámolunk háromig

***

ezernyi lépcsőt

megmásztunk már

le és fel

egész életünkben

ez a két irány létezik

(a melléklépcsők

mellesleg

nem vezetnek sehová)

***

sosem szerettem

a veszekedések viharos

tenger-hullámait

inkább kifogtam

és megszelídítettem

a vitorlákat dagasztó szelet

***

ha a szívem

dobbanásaira figyelsz

észreveszed majd

hogy egy ritmust ver

a tiéddel

(még akkor is

ha pulzusszámunk

nem egyezik)

***

véremben van a tánc

de nélküled

csak botladozom

ha a lábamra lépsz

érzéki visszajelzés

a szisszenés

ölelj szorosabban

***

következő életemben

újra kérd meg a kezem

biztos lehetsz a válaszomban

de addig is

lebegni tanulok

Veled

***

avresti potuto saperlo
già allora
che il blu sarebbe stato
il mio colore
la mia parola
 
ancor oggi
mi ci immergo in esso
 
***
 
marzo ci rimarrà
per sempre
 
tuttavia se cercasse di fuggire
contiamo sino le tre
 
***
 
abbiamo scalato già
un migliaio di scale
giù e su
 
in tutta la vita nostra
esistono queste due direzioni
 
(d’altronde le scale laterali
non portano
da nessuna parte)
 
***
 
non ho mai amato
le tempestose onde marine
delle liti
preferivo imbrigliare
e addomesticare
il vento che gonfiava le vele
 
***
 
se fai attenzione
ai battiti del mio cuore
noterai che batte lo stesso
ritmo tuo
 
 
(anche se il nostro
battito cardiaco
non corrisponde)
 
***
 
ho la danza nel sangue
ma senza di te
m’incespico soltanto
 
se mi pesti i piedi
il sibilo
è una sensoriale conferma
abbracciami più forte
 
***
 
nella mia prossima vita
chiedimi di nuovo la mano
puoi esser certo della mia risposta
 
ma fino ad allora
sto imparando a fluttuare
con Te.
 
 
***