Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Petőcz András: A megvénhedt Isten

Petőcz András portréja

A megvénhedt Isten (Magyar)

Romok között sétálgat az Isten.
Törmelék és por és por és por.
Vészjóslóan csendes itt minden.
 
Szomorú arcát bámulom.
Ahogy a szemétben kutakodik.
Homlokán fekete korom.
 
Hogy ne tudja önmagát halottnak,
annyira szeretném átölelni!
Lábaim könyvlapon tapodnak.
 
A háborúnak vége soha nincsen,
s az ucca mindig ugyanilyan halott.
Csak ő kínlódik: a megvénhedt Isten.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://tiszatajonline.hu

Dio, l'invecchiato (Olasz)

Dio sta passeggiando tra le rovine.
Detriti e polvere e polvere e polvere.
Un silenzio minaccioso incombe.
 
Osservo il suo viso triste.
Mentre sta frugando tra i rifiuti.
Fuliggine nera sulla sua fronte.
 
Per fargli sentire che è vivo,
mi piacerebbe tanto abbracciarlo!
Sto pestando le pagine di un libro.
 
La lotta mai che abbia una fine,
e la strada è sempre così deserta.
Solo Dio, l’invecchiato, patisce.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap