A megvénhedt Isten (Magyar)
Romok között sétálgat az Isten. Törmelék és por és por és por. Vészjóslóan csendes itt minden. Szomorú arcát bámulom. Ahogy a szemétben kutakodik. Homlokán fekete korom. Hogy ne tudja önmagát halottnak, annyira szeretném átölelni! Lábaim könyvlapon tapodnak. A háborúnak vége soha nincsen, s az ucca mindig ugyanilyan halott. Csak ő kínlódik: a megvénhedt Isten. Feltöltő | Cikos Ibolja |
Az idézet forrása | http://tiszatajonline.hu |
|
Dio, l'invecchiato (Olasz)
Dio sta passeggiando tra le rovine.
Detriti e polvere e polvere e polvere.
Un silenzio minaccioso incombe.
Osservo il suo viso triste.
Mentre sta frugando tra i rifiuti.
Fuliggine nera sulla sua fronte.
Per fargli sentire che è vivo,
mi piacerebbe tanto abbracciarlo!
Sto pestando le pagine di un libro.
La lotta mai che abbia una fine,
e la strada è sempre così deserta.
Solo Dio, l’invecchiato, patisce.
|