Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Petőcz András: A tenger dicsérete

Petőcz András portréja

A tenger dicsérete (Magyar)

  `(anyámnak)`
 
  A könnyed hang!
 
  A parton megállsz,
  csak úgy, könnyedén,
  és eközben, gondolatban,
  hagyod a toll-futást,
 
  a mozdulat könnyed
  ívét, a jókedvű,
  nyugodt szaladást
  a papír végtelen
 
  hulámzó felületén,
  simaságán-fehérségén,
  hagyod, mikéntha
  szaladnál tengeren,
 
  lábad hullámokon
  tapod, hullámcsúcsokon,
  -völgyeken, tarajos
  hullámhegyeken ível
 
  végig a toll, tollad,
  félálmodón, ringatva
  szinte, és mégis:
  majdnem-éberen.
 
  Megállsz a parton.
  Előtted végtelen víz,
  végtelen vízfelület,
  és lesed, figyeled
 
  a hullámok életét,
  feltámadását-elbukását,
  lélegzését és futását,
  csúcsokról zuhanását,
 
  és fönn!, a légben
  sirályok, albatroszok
  és egyéb madarak
  vijjogását-sivítását,
 
  repülését és siklását
  nézed: könnyedségüket,
  papírjaikon-szaladásukat,
  és irigyled őket;
 
  tollad szaladását
  figyeled papírodon,
  a nevetést, ahogy
  futnak, szaladnak
 
  elő  a semmiből
  szavaid, a víz,
  a tenger mélységeiből
  talán, a hullámzás
 
  ritmikus ismétlődéseiből,
  az új és új elbukásból,
  a hullámcsúcs-zuhanásból
  és a vágyból,
 
  a vágyból, hogy
  egyszer végre tudnád
  kimondani, leírni,
  magadból kitépni,
 
  kiszakítani, hogy
  mi ez? A végtelen víz - - -
  A tenger mozdul,
  a tenger mozdulatlan.
 
  A könnyed hang!
 
  A tengert nem lehet
  kimondani, sem súlyosan,
  sem könnyedén, hiába
  ez a játékos toll-futás.
 
  Nézd a madarakat!
  Ők tudják, mi végre,
  mi célból röpködnek
  itt, ki az, ki hívta
 
  őket, és ki az, ki
  szépségük múltán
  elmúlásukról is
  gyöngéden gondoskodik.
 
 



FeltöltőBandi András
Az idézet forrásahttp://www.mek.iif.hu

Lauda mării (Román)

(mamei mele)
 
Glasul usor!
 
Te opreşti pe mal,
doar aşa, lesne,
şi între timp, în gând,
laşi condeiul să fugă,
 
arcul suplu al
mişcării, fuga
voioasă, uşoară
pe suprafaţa
 
infinită, ondulată,
albă-netedă,
laşi,parc-ai
fugi pe mare,
 
picioru-ţi calcă
pe val, pe creste-
pe văi de valuri, arcuieşte
peste munţi de valuri
 
până la capăt condeiu-ţi
aţipind, parcă
legănând, şi totuşi:
aproape treaz.
 
Te opreşti pe mal.
În faţa-ţi apa infinită,
suprafaţa infinită,
şi pândeşti, observi
 
viaţa valurilor,
învierea şi moartea,
răsuflarea şi goana,
prăbuşirea de pe creste,
 
şi sus! în văzduh
asculţi vuietul, ţiuitul
pescăruşilor, albatroşilor
şi a altor păsări,
 
vezi zborul, plutirea
supleţea lor,
fuga lor pe hârtie,
şi le invidiezi;
 
urmăreşti fuga
condeiului pe hârtie,
hohotul, precum
fug, iasă la
 
iveală cuvintele-ţi
din neant, despre apă,
poate din adâncul
mării, despre cadenţa
 
ritmică a undelor,
despre unori noi, şi noi năruiri
despre prăbuşirea culmei undelor
şi despre dor,
 
despre dorul, ca odată,
în sfârşit să poţi
rosti, să poţi scrie,
să poţi smulge din tine,
 
să poţi desprinde, ce
e aceasta. Apa infinită - - -
Marea se mişcă,
marea-i nemişcată.
 
Glasul usor!
 
Marea n-o poţi
descrie , nici severă,
nici vioaie, degeaba-i fuga
jucăuşă a condeiului.
 
Uită-te la păsări!
Ele ştiu din ce pricină,
cu ce scop zboară
aici, cine le-a
 
chemat, şi cine-i, care
după pieirea frumuseţii
poartă grijă şi de
moartea lor tandră.
 

 



FeltöltőBandi András
Az idézet forrásasaját

minimap