Petőfi Sándor: Lied der Wölfe (A farkasok dala Német nyelven)

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se', hol
Meghúzhatnók magunk.

Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kinoz kegyetlenül;

S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.

Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!

1847

Das Gewitter schwirrt laut
am bewölkten Himmel,
es regnet und schneie.
Zwillinge von Winter.
 
Eine öde Puszta,
das ist, wo wir wohnen;
es gibt nirgends ein Busch,
wo wir zurückzogen.
 
Hier draußen ist es kalt,
innen ist der Hunger,
die beide jagen uns
unser grösster Kummer;
 
Und dort ist der Dritte:
die geladenen Waffen.
Unten in weißen Schnee
rote Spur von Tatzen.
 
Wir frieren und hungern
und das Bein durchschossen,
all' Elend ist unser
doch Freiheit genossen.