A költészet (Magyar)
Oh szent költészet, mint le vagy alázva, Miként tiporják méltóságodat Az ostobák, s ép akkor, amidőn Törekszenek, hogy fölemeljenek. Azt hirdetik föl nem kent papjaid, Azt hirdetik fennszóval, hogy terem vagy, Nagyúri, díszes, tündöklő terem, Hová csupán csak fénymázas cipőkben Lehet bejárni illedelmesen. Hallgassatok, ti ál hamis proféták, Hallgassatok, egy szótok sem igaz. A költészet nem társalgó-terem, Hová fecsegni jár a cifra nép, A társaság szemenszedett paréja; Több a költészet! olyan épület, Mely nyitva van boldog-boldogtalannak, Mindenkinek, ki imádkozni vágy, Szóval: szentegyház, ahová belépni Bocskorban sőt mezítláb is szabad. |
Poezia (Román)
Oh, sfântă liră, ești umilită, Cum îți strivesc demnitatea Proștii, tocmai atunci când Se străduiesc să te ridice. Vestesc popii tăi neunși, Vestesc zgomotos, că ești o sală, Loc domnesc, fastuos, strălucitor, Unde doar cu pantofi de gală Se poate intra respectuos. Tăceți, voi falșilor profeți, Tăceți, totul e minciună. Poezia nu e sală de club, Unde domnii merg a trăncăni, Pătura mârșavă a grupului; Lira e alta! e o clădire, Care este deschisă oricui, Care ar dori să se închină, În fond: catedrală unde se intră Și cu opinci, chiar și desculț.
|