Petőfi Sándor: To Magyars in foreign lands (A külföld magyarjaihoz Angol nyelven)
A külföld magyarjaihoz (Magyar)Ti fekélyek a hazának testén, Mit mondjak felőletek? Hogyha volnék tűz: kiégetnélek, Égetném rossz véretek.
Nem vagyok tűz, nincs emésztő lángom; De van éles hangu szóm, Mely reátok átkait kiáltja, Átkait irtóztatón.
Annyi kincse van hát e hazának, Hogy nem is fér benne meg? Hiszen e hon, e boldogtalan hon Oly szegény és oly beteg.
És ti rablók! amit orvosságra Izzad kínnal e haza: Elhordjátok idegen bálványtok, A külföld oltárira.
E hazán, mely porban esd kenyérért. Nem esik meg szívetek; Míg ő vért sír, poharaitokba Kinn ti a bort töltitek.
És csak akkor tértek vissza, már ha Koldusbot van nálatok: Kit koldussá tettetek, hogy tőle Ismét koldulhassatok.
Amiként ti e szegény hazából Magatok száműzitek: Vesse úgy ki csontotokat a sír S a mennyország lelketek!
Pest, 1844. november
|
To Magyars in foreign lands (Angol)You! Chancres on the body of our land about you what could be sad? If I were a fire: I’d burn you out, Burn the bad blood that you shed.
I'm no fire, I lack digesting flames; But do have words sharp and shrill, To shower you with my dreadful curses. And to do so with a will.
Does the motherland have a trove of wealth Taking rooms up wall to wall? But surely, this hapless motherland is Destitute, sick after all.
You robbers, what she saves with sweat and pain For medicines - no falters -, You carry off, as homage place upon Your foreign idol's altars
You do not pity your motherland which Cries out for bread, you don't care, Whilst she sheds blood-tears you're pouring wine and Raising your glasses elsewhere.
And you'll come back only when you're grasping A beggar's staff to implore: Now that you beggared your motherland, you Come back, keep begging for more.
The way you're leaving our poor country, And how you yourselves expel: Let that be how the grave throws out your bones And heaven your souls as well.
|