Petőfi Sándor: Az árva lyány
Az árva lyány (Magyar)1 Csak egy lénnyel van kevesebb, Mint tennap volt, S nekem ugy tetszik: az egész Világ kiholt.
Meghalt anyám, le is tevék A sírba őt: Lelkemből varrtam én reá A szemfedőt.
Anyám, miért nem vitted el Életemet, Ha már belőle elvivéd Az örömet?
Te nap valál, én sugarad. Itt mért hagyál? Hisz sugarát elviszi a Nap, ha leszáll.
Beszélek hozzád; hallod-e A bús panaszt? Hiába van szóm, te, anyám, Nem hallod azt.
Itt állok, ahol rajtad a Sír halma kél. S messzebb vagy mégis a világ Legvéginél.
Midőn koporsód szögezék, Ezt rebegém: "Ébredj föl, kedves jó anyám, Édes szülém!"
Fölkelt-e a föltámadás Majd tégedet, Kit gyermeked siralma sem Ébreszthetett?!
2 Virasztánk kínosan Anyám, te s én; Kis mécsünk reszketett, Haldokló éltedet Jelképezvén.
Magam valék anyám Fájdalminál; De nem soká közénk Egy vendég érkezék... Jött a halál.
Anyácskám, édesem, Jó szívedet Keze megérinté, S verése szűnt belé S hidegedett.
Midőn közel vala A szörnyü vég, Mint hervadt fára le Az ősz esős köde Rád borulék.
Beléd akartam én En éltemet Csókolni... s oh szülém, Te csókolád belém A tiedet!
3 Virágot ültettem Anyám sírhalmára, Harmat nem is kell, mert Könnyem csorog rája.
Még holta után is Kedvét keresem én, Ezen virágokat Csak azért ültetém.
Kedvelője volt a Virágoknak anyám, Szép intését mintha Még most is hallanám:
"Szeresd a virágot És ne féltsd szívedet, Mert, ki ezt szereti, Rosz ember nem lehet;
A virág s az erény Két atyafi-gyermek, Egy szívben egymással Nem ellenkezhetnek.
Tudod, mi a virág? A földnek jósága; Tudod, mi a jóság? A lélek virága."
Virágot ültettem Anyám sírhalmára. Le az égből anyám, Tekintesz-e rája?
Látod-e az égből Viruló sírodat, S viruló sírodnál Hervadt leányodat?
Pest, 1847. március
|
FordításokNémetDas Waise Mädchen Mucsi Antal Kérjen fordítást! |