Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Petőfi Sándor: Beszél a fákkal a bús őszi szél...

Petőfi Sándor portréja

Beszél a fákkal a bús őszi szél... (Magyar)

Beszél a fákkal a bús őszi szél,
Halkan beszélget, nem hallhatni meg;
Vajon mit mond nekik? beszédire
A fák merengve rázzák fejöket.
Dél s est között van idő, nyujtózom
A pamlagon végig kényelmesen...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.

Egyik kezemben édes szendergőm
Szelídeden hullámzó kebele,
Másik kezemben imakönyvem: a
Szabadságháborúk története!
Minden betűje üstököscsillagként
Nyargal keresztül magas lelkemen...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.

Arany csal s ostor kerget tégedet
A zsarnokért megvíni, szolganép,
És a szabadság? egyet mosolyog,
S mind, aki híve, a harctérre lép,
S érette, mint a szép lyánytól virágot,
Sebet, halált oly jókedvvel veszen...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.

Hány drága élet hullt már érted el,
Oh szent szabadság! és mi haszna van?
De lesz, ha nincs: tiéd a diadal
Majd a csatáknak utósóiban,
S halottaidért bosszut is fogsz állni,
S a bosszuállás rettentő leszen!...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.

Vérpanoráma leng előttem el,
A jövendő kor jelenései,
Saját vérök tavába fúlnak bé
A szabadságnak ellenségei!...
Egy kis mennydörgés szívem dobogása,
S villámok futnak által fejemen,
S keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.

1847



Vorbește cu pomii vântul trist de toamnă (Román)

Vorbește cu pomii vântul trist de toamnă,
În tihnă spune, nu se aude;
Oare ce le spune? de vorbe
Pomii își scutură capul.
Între prânz și seară, stând întins
Pe o sofa, în mare liniște...
Pe pieptul meu aplecată, doarme
Adânc și-n tihnă, suava soție.

Într-o mână am sânul dulcei
Adormite, unduind moale,
În cealaltă, cartea mea:
Cronica luptelor de libertate!
Orice cuvânt, ca o cometă
În picaj, în suflet mă atinge…
Pe pieptul meu aplecată, doarme
Adânc și-n tihnă, suava soție.

Aurul te atrage, biciul te-mpinge
La luptă pentru tiran, tu slugă,
Și libertatea? râde un rând,
Ș-adepții, vin pe câmpul de luptă,
Și-n schimb, ca floarea de la fată,
Iau rană, moarte cu veselie...
Pe pieptul meu aplecată, doarme
Adânc și-n tihnă, suava soție.

Câte vieți s-au stins pentru tine,
O, sfăntă libertate! și ce folos?
Va fi, dacă nu-i: vei triumfa
Și ultimul duel va fi generos,
Pentru morți te vei răzbuna,
Cu o răzbunare cu mânie!…
Pe pieptul meu aplecată, doarme
Adânc și-n tihnă, suava soție.

Peisaj cu sânge văd în față,
Viitorului vedenii,
În propria sânge se-neacă
Inamicii libertății!...
Un mic tunet e pulsul inimii,
Și-n cap fulgeri apari mie,
Pe pieptul meu aplecată, doarme
Adânc și-n tihnă, suava soție.

 



FeltöltőCsata Ernő
Az idézet forrásasaját

minimap