Beszél a fákkal a bús őszi szél... (Magyar)
Beszél a fákkal a bús őszi szél, Halkan beszélget, nem hallhatni meg; Vajon mit mond nekik? beszédire A fák merengve rázzák fejöket. Dél s est között van idő, nyujtózom A pamlagon végig kényelmesen... Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Egyik kezemben édes szendergőm Szelídeden hullámzó kebele, Másik kezemben imakönyvem: a Szabadságháborúk története! Minden betűje üstököscsillagként Nyargal keresztül magas lelkemen... Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Arany csal s ostor kerget tégedet A zsarnokért megvíni, szolganép, És a szabadság? egyet mosolyog, S mind, aki híve, a harctérre lép, S érette, mint a szép lyánytól virágot, Sebet, halált oly jókedvvel veszen... Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Hány drága élet hullt már érted el, Oh szent szabadság! és mi haszna van? De lesz, ha nincs: tiéd a diadal Majd a csatáknak utósóiban, S halottaidért bosszut is fogsz állni, S a bosszuállás rettentő leszen!... Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Vérpanoráma leng előttem el, A jövendő kor jelenései, Saját vérök tavába fúlnak bé A szabadságnak ellenségei!... Egy kis mennydörgés szívem dobogása, S villámok futnak által fejemen, S keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. 1847 |
Vorbește cu pomii vântul trist de toamnă (Román)
Vorbește cu pomii vântul trist de toamnă, În tihnă spune, nu se aude; Oare ce le spune? de vorbe Pomii își scutură capul. Între prânz și seară, stând întins Pe o sofa, în mare liniște... Pe pieptul meu aplecată, doarme Adânc și-n tihnă, suava soție.
Într-o mână am sânul dulcei Adormite, unduind moale, În cealaltă, cartea mea: Cronica luptelor de libertate! Orice cuvânt, ca o cometă În picaj, în suflet mă atinge… Pe pieptul meu aplecată, doarme Adânc și-n tihnă, suava soție.
Aurul te atrage, biciul te-mpinge La luptă pentru tiran, tu slugă, Și libertatea? râde un rând, Ș-adepții, vin pe câmpul de luptă, Și-n schimb, ca floarea de la fată, Iau rană, moarte cu veselie... Pe pieptul meu aplecată, doarme Adânc și-n tihnă, suava soție.
Câte vieți s-au stins pentru tine, O, sfăntă libertate! și ce folos? Va fi, dacă nu-i: vei triumfa Și ultimul duel va fi generos, Pentru morți te vei răzbuna, Cu o răzbunare cu mânie!… Pe pieptul meu aplecată, doarme Adânc și-n tihnă, suava soție.
Peisaj cu sânge văd în față, Viitorului vedenii, În propria sânge se-neacă Inamicii libertății!... Un mic tunet e pulsul inimii, Și-n cap fulgeri apari mie, Pe pieptul meu aplecată, doarme Adânc și-n tihnă, suava soție.
|