Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Petőfi Sándor: An Evening Back Home (Egy estém otthon Angol nyelven)

Petőfi Sándor portréja

Egy estém otthon (Magyar)

Borozgatánk apámmal;
Ivott a jó öreg,
S a kedvemért ez egyszer -
Az isten áldja meg!

Soká nem voltam otthon,
Oly rég nem láta már,
Úgy megvénült azóta -
Hja, az idő lejár.

Beszéltünk erről, arról,
Amint nyelvünkre jött;
Még a szinészetről is
Sok más egyéb között.

Szemében "mesterségem"
Most is nagy szálka még;
Előitéletét az
Évek nem szünteték.

"No csak hitvány egy élet
Az a komédia!"
Fülemnek ily dicsérést
Kellett hallgatnia.

"Tudom, sokat koplaltál,
Mutatja is szined.
Szeretném látni egyszer,
Mint hánysz bukfenceket."

Én műértő beszédit
Mosolygva hallgatám;
De ő makacs fej! föl nem
Világosíthatám.

Továbbá elszavaltam
Egy bordalom neki;
S nagyon, nagyon örültem,
Hogy megnevetteti.

De ő nem tartja nagyra,
Hogy költő-fia van;
Előtte minden ilyes
Dolog haszontalan.

Nem is lehet csodálni!
Csak húsvágáshoz ért;
Nem sok hajszála hullt ki
A tudományokért.

Utóbb, midőn a bornak
Edénye kiürűlt,
Én írogatni kezdtem,
Ő meg nyugonni dűlt.

De ekkor száz kérdéssel
Állott elő anyám;
Felelnem kelle - hát az
Irást abban hagyám.

És vége-hossza nem lett
Kérdezgetésinek;
De nekem e kérdések
Olyan jól estenek.

Mert mindenik tükör volt,
Ahonnan láthatám:
Hogy a földön nekem van
Legszeretőbb anyám!

1844



Az idézet forrásamagyar-irodalom.elte.hu

An Evening Back Home (Angol)

We sat and we nursed our wine,
My dear old father drank,
Bless his soul, for just this once — 
If I may, heaven thank.

I’d been away for so long,
A stranger to his eyes,
And he’d grown old and frail since — 
Alas, how the time flies.

We spoke of this and of that,
Whatever crossed our minds;
Even the thespian life
Among much else besides.

My “profession” always was
A great thorn in his side;
His prejudice and disdain
Years on did not subside.

“Wretched still is that life of
Comedy I dare say!”
Such were the high praises that
My father sent my way.

„I know you oft went hungry,
This your complexion shows.
I’d love to see once how you
Grapple and land some blows.”

To all his learned musings
I listened with a smile;
Stubborn mind! To enlighten
Would take me quite a while.

I recited one of my
Drinking songs to him;
Delighted to see laughter
Fill him to the brim.

Yet he takes no great pride in
Having a poet-son;
Sees a life of such trifles
Plainly a squandered one.

As a butcher his whole life,
No wonder, for such views!
He hadn’t lost much hair
In thinking men’s pursuits.

Later, as our wine vessel
Did empty out at last;
I began to scribble, and
He headed off to rest.

But then, my mother brought forth
a hundred questions still;
Obliged to answer her — I
Set down my writing quill.

And her queries had no end
once she got on a roll;
But this interrogation
Warmed me right to my soul,

Words like so many mirrors,
Gleaming high up above:
Reflecting on the whole world
My mother’s boundless love!



FeltöltőVáradi József
Az idézet forrásahttps://medium.com/lit-up/an-evening-back-home-egy-est%C3%A9m-otthon-a885cf209365

minimap