Petőfi Sándor: Un gând mă frământă pe mine... (Egy gondolat bánt engemet... Román nyelven)
|
Egy gondolat bánt engemet... (Magyar)Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! Lassan hervadni el, mint a virág, Amelyen titkos féreg foga rág; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll. Ne ily halált adj, istenem, Ne ily halált adj énnekem! Legyek fa, melyen villám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül; Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... - Ha majd minden rabszolga-nép Jármát megunva síkra lép Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: "Világszabadság!" S ezt elharsogják, Elharsogják kelettől nyugatig, S a zsarnokság velük megütközik: Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjúi vér ki szívembül, S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej, A trombita hangja, az ágyúdörej, S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivívott diadalra, S ott hagyjanak engemet összetiporva. - Ott szedjék össze elszórt csontomat, Ha jön majd a nagy temetési nap, Hol ünnepélyes, lassú gyászzenével És fátyolos zászlók kíséretével A hősöket egy közös sírnak adják, Kik érted haltak, szent világszabadság!
Pest, 1846. december
|
Un gând mă frământă pe mine... (Román)Un gând mă frământă pe mine: A muri-n pat printre perne! Ofilind încet, ca o floare, Pe care viermea o roade; Arzând încet, ca o lumânare, În spații pustii, goale. Nu așa să mor, Doamne, N-aș dori așa moarte! Copac să fiu, de un trăsnet pătruns, Sau de vârtej din rădăcină smuls; Stâncă să fiu, ce din vârf în vale Va fi zguduit de un tunet mare... - Când tot norodul subjugat Răzvrătind de jug săturat, Cu steag roșu și fața aprinsă Și pe steag această lozincă: ,,Libertate''! Ce răsună, Răsună întruna din est spre vest, Cu tirania ei se plesnesc: Acolo să mor, Pe câmp de omor, Acolo să-mi curgă sângele fraged, Când ultimul meu cuvânt va răzbate, Să-l absoarbe zgomot oțeliu, Sunet de trompetă și bubuitul, Prin al meu trup Caii în drum, Să gonească la triumful dobândit, Lăsându-mă pe mine acolo stâlcit. - Colo să am oase rămase, Când va veni o înmormântare, Unde cu marș funebru, cortegiu, Însoțit și cu drapel de doliu, Eroii ajung la înhumare, Morții pentru sfânta libertate!
|