Petőfi Sándor: Elpusztuló kert ott a vár alatt...
|
Elpusztuló kert ott a vár alatt... (Magyar)Elpusztuló kert ott a vár alatt,
Elpusztuló vár ott a kert felett... Rajtok borong homályos-szomorún Az őszi köd és az emlékezet. Eszembe jut rólok, mit a haza
Veszített egykor s amit szívem nyert; Elhúnyt vitézek sírja az a vár, S élő szerelmem bölcseje a kert. Itt lenn ringattam én ölemben őt,
Itt lenn öleltem én galambomat, S ott fönn tanyáztak hajdan a sasok, Ott fönn tanyáztak a Rákócziak. Dicső vitézség! édes szerelem!
Bejárom egyszer még e helyeket, Ma itt vagyok még s holnap távozom, S tán vissza többé nem is jöhetek. Lesz-é ezentul, oh kert, aki majd
Édes gyönyörrel jár e fák alatt? Lesz-é ezentul, oh vár, aki majd Szent tisztelettel nézi tornyodat?
|
Kérjen fordítást! |
![[Audio]](https://www.magyarulbabelben.net/images/voice.png "Audio!"){kind=small}
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
