Petőfi Sándor: Gyermekkori barátnémhoz
Gyermekkori barátnémhoz (Magyar)Te vagy? valóban te vagy az? Vagy e látmány csak képzelet? Csak képzetemnek tündér délibábja, Amelyben lelkem ujra látja Szép arcod s boldog gyermekségemet?
Te vagy valóban! ennyire Csalódás nem megy, nem mehet; Ismérem én jól e szemek sugárát, Amellyel glóriába zárád Hajdanta boldog gyermekségemet.
A kisleányból hajadon, A kisfiúból ifju lett; Jött az idő, mely soha meg nem állott, S miként a szélvész a virágot, Elvitte boldog gyermekségemet.
Azóta tiszta látköröm Oly gyakran elsötétedett, S az éjszakában, mely sírként fedett el, Csak egy csillag volt, a könny, mellyel Sirattam boldog gyermekségemet.
Viszontlátásunk ünnepén Ölelj meg, lyánykám, engemet; Hagyd elfeledni kínos ifjuságom, Hagyd karjaidban ujra látnom Ragyogni boldog gyermekségemet!
|
Kérjen fordítást! |