Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Petőfi Sándor: Ich sitze auf dem Berg… (Hegyen űlök Német nyelven)

Petőfi Sándor portréja

Vissza a fordító lapjára

Hegyen űlök (Magyar)

Hegyen űlök, búsan nézek le róla,

Mint a boglya tetejéről a gólya.

Lenn a völgyben lassu patak tévedez,

Az én fáradt életemnek képe ez.

 

Elfárasztott engemet a szenvedés.

Be sok búm volt, örömem meg be kevés!

Bánatomból egy nagy árvíz lehetne,

Örömem kis sziget lenne csak benne.

 

Fenn a hegyen, lenn a völgyben zúg a szél,

Közelget az időjárás ősz felé;

Ősszel szép csak a természet énnekem,

A haldokló természetet szeretem.

 

Tarka madár nem fütyörész az ágon,

Sárgapiros levél csörög a fákon,

Innen-onnan lehull a fák levele...

Bárcsak én is lehullanék ővele!

 

Holtom után vajjon mi lesz belőlem?

Vadfa lenni szeretnék az erdőben;

Ott lenne az én számomra jó tanya,

Egész világ engem ott nem bántana.

 

Szeretném, ha vadfa lennék erdőben,

Még inkább: ha tűzvész lenne belőlem;

Elégetném ezt az egész világot,

Mely engemet mindörökké csak bántott.

 

Pest, 1845. október 16. - november 25. között



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

Ich sitze auf dem Berg… (Német)

Sitze auf dem Berg ‘d schau traurig auf den Boden,

wie ein Storch von der Spitze einen Schober.

Unten im Tal fliesst ein gemütlicher Bach,

dies ist das Bild, welche mein Leben zerbrach.

 

Ich war des jahrelangen Leidens müde.

Ich hatte viel Traurigkeit, doch nie rüde!

Aus meinem Kummer könnte eine Flut sein

kleines Inselchen meine Freude drin sein.

 

Oben auf dem Berg, unten im Tal, brüllt der Wind,

das Wetter nähert sich dem Herbstzeit g’schwind;

im Herbst ist für mich die Natur am schönste, dass

die sterbende Natur, umarmen könnte.

 

Bunte Vogel pfeift nicht mehr auf den Ästen

gelbrote Blätter rasseln an den Bäumen,

von hier ‘d da fallen die Blätter der Bäume ...

ich wünschte, könnte auch mit ihnen Träume!

 

Was wird nach meinem Tod aus mir werden?

Ich möchte als wilder Baum im Wald sterben;

es wäre ein guter Platz für mich zu Ruh’n,

die ganze Welt würde mir dort nicht wehtun.

 

Ich wünschte, wäre ein wilder Baum im Wald,

mehr noch: Wenn aus mir ein Feuer käme bald;

ich würde diese ganze Welt verbrennen,

welches mich nie wollte ganz anerkennen.

 

Pest, 16. Oktober - 25. November 1845



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap