Nézek, nézek kifelé (Magyar)
Nézek, nézek kifelé az Ablakon, Ott merengnek szemeim a Silbakon, Jár a faköpönyeg mellett Föl s alá, Méltósággal,mintvalami Kiskirály. Sétifikáltam Így én is Valaha, Merthogy voltam, voltam én is Katona, Fekete-sárgára festett Fák előtt Villogtattam a hatalmas Gyiklesőt. Izzadtam a dicső borjú- Bőr alatt Bájos bakancs ékesité Lábomat, Szájam szörnyű halberdókat Kiabált És söpörtem a kaszárnya Udvarát. Hősi pálya, hősi pálya, Gyöngy-élet, Szégyen rám, hogy számot vetek Te-véled, Hogy letettem cserkoszorúd Fejemről, Elhajiték puskát, seprőt Kezemből. Hejh, de meg is vert az isten Engemet, Hogy elhagytam a vitézi Életet, Poéta lett belőlem, csak Poéta . . . Ott talán már káplár volnék Azóta!
|
|