Petőfi Sándor: Szép vidéknek szépséges leánya …
Szép vidéknek szépséges leánya … (Magyar)Szép vidéknek szépséges leánya! Eszem azt a gyönyörű szemed – Gyönyörű? nem! csak azért sem az, mert Hazugságban hagytál engemet.
Hányszor mondtam, hányszor írtam én meg, Hogy már láttam tiszta kék eget! S ez hazugság, mert nem láttam addig, Míg nem láttam a te szemedet.
Vetted észre? milly hosszan merengtem S millyen áhítattal szemeden? Áhítattal függtem rajta, mint a Haldokló szent a feszűleten.
S te valóban megváltóm lehetnél, Mindazáltal nem halnál te meg: Holt, hideg fán nem függnél.. .. ölelned Kéne élő, égő keblemet ....
Mit beszélek? mit mondtam? .... szerelmet Tőled én nem, oh, nem várhatok! Szerelemmel a szegény költőre Áldást hozni mellyik lyányka fog?
Mert szegénynek alkotá az isten A költőt, s tán rendén is van ez: Tarka, pompás toll nem ékesíti A madárt sem, a melly zengedez.
Igy a költő egyszerűségében Képes-e lyányt meghódítani? Tündökölni vágynak a leányok, S méltán .... ők a föld csillagjai.
Te, leányka, az én csillagom vagy, S tőlem senki nem tilthatja meg: Ha keblemre nem tűzhetlek is, hogy Szemeimmel ne kisérjelek. Fog kisérni szemeim világa, Fog kisérni vándorútamon. A távolból ha nem melegítesz: Legalább nézz rám, szép csillagom! Pest, 1845. (aug. 10-17)
|
FordításokNémetSchönste Mädchen von schöne… Mucsi Antal Kérjen fordítást! |