Petőfi Sándor: Virágoskert a költő szíve
Virágoskert a költő szíve (Magyar)Virágoskert a költő szíve, De másnak termi a virágokat; Míg ezeket szétosztogatja, Önnön magának csak tövis marad.
És pillangó a költő lelke; Szegény pillangó! neki megesett: Addig bolyong a puszta kertben, Míg összetépik őt a tövisek.
S a puszta kert s tépett pillangó Eszébe sem jut senkinek talán, Midőn élvezettel mereng a Szegény költő martirkoszoruján.
|
Kérjen fordítást! |