Petőfi Sándor: Blumengarten ist das Poeten-Herz (Virágoskert a költő szíve Német nyelven)

Virágoskert a költő szíve,

De másnak termi a virágokat;

Míg ezeket szétosztogatja,

Önnön magának csak tövis marad.

És pillangó a költő lelke;

Szegény pillangó! neki megesett:

Addig bolyong a puszta kertben,

Míg összetépik őt a tövisek.

S a puszta kert s tépett pillangó

Eszébe sem jut senkinek talán,

Midőn élvezettel mereng a

Szegény költő martirkoszoruján.

Blumengarten ist das Poeten-Herz,

doch für andere züchtet die Blumen;

bis er all diese verteilen hat,

blutet überall von dem Dorn Spuren.

Ein Schmetterling ist das Poeten-Herz;

den armen Schmetterling ist es passiert:

solang lief er im leeren Garten,

indes von Dornen ihn zerreissen wird.

Das leere Garten ‘d der Schmetterling

und vielleicht erinnert sich niemand ganz,

wenn er verträumt darüber nachdenkt

an den armen Dichter mit Märtyrer Kranz.