Pethes Mária: A csend íze

Lucian Blagáért

Jelenidőben mesélni rólad, az ölelésről, hogy 
Isten ne érezze magát olyan árvának bennem. 
Elmondani, hogyan fekszel szerelmed ölében 
az égről alácsorgó, olvadt fényben, hallgatod 
a fülledt messzeségből egy templom harang-
bongását. A szeretett nő árnyékába dőlsz, haja 
dédelgetőn körbefonja arcod, csókja mézében 
a csend ízét ízleled. Egymást karoljátok a parton 
és lelketek így, összeforrva a végtelen ösvényén 
marad. De rendületlenül hiszitek, mindig jönnek,
akik vérükben lobogó szenvedéllyel tovább folytatják
a kettészakadt mesét. Most ötvennégy szökevény
május után lelked bennem dalol, és emlékedben
szabadon lélegzik Isten.

Per Lucian Blaga
 
Raccontar di te al presente, dell’abbraccio, che
Dio non si senta così orfano dentro di me.
Raccontar come giaci nel grembo della tua amata,
sotto, dal cielo ricadente luce fusa, ascolti i rintocchi
delle campane d’una chiesa dalla lontananza affosa.
Disteso all’ombra della donna amata, i suoi capelli
incorniciano amorevolmente il tuo viso, nel miele
dei suoi baci assapori il gusto del silenzio. Vi tenete
abbracciati sulla riva, così le vostre anime rimangono
unite sul sentiero eterno. Ma credete fermamente,
che verranno sempre, con l’ardente passione nel sangue,
coloro, che continueranno la storia spezzata. Ora, dopo
cinquantun maggio fuggitivo, la tua anima canta dentro
di me, e nel tuo ricordo Dio respira liberamente.