Pethes Mária: Arcod mandalája
Arcod mandalája (Magyar)gondtalan napfény csipkézte a szellőtől pánikba esett nyárfák leveleit a kertvégi eperfa alól cefreszag dőlt és nagyapám diadalittas arca fénylett mikor az első pálinkát felmutatta az égre saját főzet és nagyanyám mosolya koszorúzta az enyémet amikor megengedte hogy a tojással szelídített likőrt átszellemülten vegyem nyelvem hegyére miként majd évekkel később csókodat sárga lepkék jártak inni az orgonafák árnyékában dőzsölő csaphoz boldog voltam mert átnéztél a szomszéd kertből ahogyan most az idő gyöngyvásznán mint fürkésző gyerek
* törvénytelenül ültél szívem terített asztalához pedig etikám elektromos vezetékén ott volt a figyelmeztető tábla vigyázat nagyfeszültség sokáig vártam de mire rájöttél mit kell tenned már nem volt se teríték se asztal se szív
* szívem lőtt madár kapillárisain homokszemek peregnek valahol a testemben összeáll belőle arcod mandalája amit aztán a bölcs szerzetes-idő a semmibe fúj
|
Kérjen fordítást! |