Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Pethes Mária: Mandala del tuo viso (Arcod mandalája Olasz nyelven)

Pethes   Mária portréja

Arcod mandalája (Magyar)

gondtalan napfény csipkézte

a szellőtől pánikba esett nyárfák leveleit

a kertvégi eperfa alól cefreszag dőlt

és nagyapám diadalittas arca fénylett

mikor az első pálinkát felmutatta az égre

saját főzet

és nagyanyám mosolya koszorúzta az enyémet

amikor megengedte

hogy a tojással szelídített likőrt

átszellemülten vegyem nyelvem hegyére

miként majd évekkel később csókodat

sárga lepkék jártak inni

az orgonafák árnyékában dőzsölő csaphoz

boldog voltam

mert átnéztél a szomszéd kertből

ahogyan most az idő gyöngyvásznán

mint fürkésző gyerek

 

*

törvénytelenül ültél

szívem terített asztalához

pedig etikám elektromos vezetékén

ott volt a figyelmeztető tábla

vigyázat nagyfeszültség

sokáig vártam

de mire rájöttél mit kell tenned

már nem volt

se teríték

se asztal

se szív

 

*

szívem lőtt madár

kapillárisain homokszemek peregnek

valahol a testemben

összeáll belőle arcod mandalája

amit aztán a bölcs szerzetes-idő

a semmibe fúj



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

Mandala del tuo viso (Olasz)

la luce del sol merlettava spensierata

le foglie di pioppo prese dal panico dalla brezza

da sotto il gelso in fondo al giardino l’odore di vinaccia

si diffuse

il viso trionfante del mio nonno brillava

quando rialzò al cielo la prima grappa

fatta da lui

e il sorriso della mia nonna coronava il mio

quando mi permise

di poter prendere esaltata sulla punta della lingua

il liquore addolcito con l’uovo

come anni più tardi il tuo bacio

farfalle gialle venivano a bere

al rubinetto crogiolante all’ombra di lilla

ero felice

perché sbirciavi dal vicino giardino

come ora attraverso la tela perlacea del tempo,

come un bambino curioso

 

           *

ti sei seduto illecitamente

al tavolo del mio cuore apparecchiato

eppure sul filo elettrico della mia etica

c’era un segnale d’avvertimento

attenzione alta tensione

aspettavo a lungo

ma finché avevi compreso il sul da farsi

non c’era più

né coperto

né tavolo

né cuore

       

           *

mio cuore è un uccello colpito

attraverso i suoi capillari scorrono granelli di sabbia

e da qualche parte nel mio corpo

si compongono nel mandala del tuo viso

che il saggio monaco-tempo

disperde nel nulla



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap