Pethes Mária: Szimbólumokban – Mircea Dinescunak

álmaid szegletébe húzódom szimbólumokban 
szólok hogy elkerüljem az egyensúlyvesztés 
szövődményeit a gondok a gyűlölet a képmutatás 
beszédét és segítsek meglágyítani a holnapok 
arcvonását megfürdöm szavaid tiszta tavában 
kiengesztelem a váratlanul lecsapó viharokat 
amiktől összerezzennek a jámbor virágok és a 
felhőlepedőkről lepotyog őseink monogramja

most szorongás diktál a tájnak verseket az ínségben 
nevelt rózsák tövist növesztenek a tisztesség rétjén 
oktalan állatok legelnek és a remény imakönyvét 
sötétség lapozza át a tétlenség gyászában melléd 
térdelek veled imádkozom össze kell fognunk mert 
az áruló csókra készen áll és közeleg az idő amikor 
sok csákányra lesz szükségünk hogy ki tudjuk 
szabadítani egymást a bizonytalanság falai mögül