Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Pethes Mária: Az árulás ujjlenyomata – Hervay Gizelláért

Pethes   Mária portréja

Az árulás ujjlenyomata – Hervay Gizelláért (Magyar)

Beékelődni a jövő ajtórésébe. A muszáj jogán.
Kiszabadítani arcod magánzárkájából mosolyod.
Látlak egy ütközés lassított felvételén, amint
kihullasz a történelembe. Tüdődön elveszett
kutyákról plakát. Halott tárgyaidon idegen kezek
hagyják az árulás ujjlenyomatát.

Legenda vagy. Visszaperelhetetlen szivárvány
a díszlet-fasor fölött. Nem faggat a szél, miért
viseled ikonarcodon a fájdalom festett maszkját.
Napfogyatkozásos tekintetedben elnémulnak
a kereszttelen kenyerek. Szememmel nézed
a szabadságukat visszakövetelő folyók tüntetését.
Mellkasomban azóta zúg a félrevert harang, mióta
tudom, nem akarsz egy újabb halálra feltámadni.

A szarkofágszürke ég alatt lábujjhegyen járkál
bennem a remény, hogy egyszer mégis találkozunk
ezután a lábon kihordott élet után. És többé nem
szembesíthetik rebarbara illatú szavaidat a besúgó
óramutatókkal, és a villámok nem tanúskodhatnak
ellened, hogy azért vetetted Isten ítélőszéke elé
magad, hogy testeddel minket megvédj.



FeltöltőBoér Péter Pál
Az idézet forrásaPethes Mária

Amprenta trădării - Pentru Hervay Gizella (Román)

A se-nbiba în decalajul uşii viitorului. Prin dreptul nevoii.
A-ţi elibera zâmbetul din celula solitara a feţei.
Te văd pe o coliziune cu încetinitorul, cum
cazi în istorie. Pe plămânii tăi postere
de câini pierduţi. Pe obiectele-ţi moarte mâini
străine îşi lasă amprenta trădării.

Eşti o legendă. Curcubeu nerecuperabil
deasupra liniei copacilor de decor. Nu te întreabă vântul,
de ce porţi pe faţa de icoană masca pictată a durerii.
Se linistesc în a ta privire de eclipsă solară
pâinii nebinecuvintaţi. Cu ochii mei priveşti
protestul pentru recuperarea libertaţii ale râurilor.
In piept de atunci îmi bate clopotul de apel, de când
ştiu că nu vrei să te învii pentru o moarte nouă.

Sub cerul cenusiu de sarcofag speranţa umblă
în mine pe vârful picioarelor că într-o zi tot ne întălnim
după această viaţa dusă fără leac. Şi nu-ţi mai pot
confrunta cuvintele parfumate de rubarbă
cu indicii de ceasornic turnători, nici fulgerii nu dau mărturie
împotriva ta, că de aceea te-ai aruncat
în faţa judecăţii lui Dumnezeu să ne ocroteşti cu trupul.



FeltöltőBoér Péter Pál
Az idézet forrásaPethes Mária

minimap