Pethes Mária: Csakazértis

bemérhető a város ahol
sejtjeidben a jelen szaporodik
maradék életed kenyerét megtöröd
elmondasz egy imát visszadőlsz
abba a korba ahol még nem voltál
teljesen eszelős a szenvedélytől
és azt álmodod hogy az ágy
amiben olyan hevesen ölelted
más jelenét feltartóztatja a halál

*

intravénásan csepeg a tegnap a mába
már nem harcolsz az idő démonával
elképesztő nyugalommal ballagsz
a postára föladni a számlákat
magad elé engeded a reszketeg anyókát
neki sietősebb pedig meglehet
a te lelked előbb unja meg tested
különben sosem térsz vissza
abba a meghitt karácsony estébe
ami száz éve történelem

*

a végtelen vékony repedés
az esélytelen örökké falán
az igazság folytonos várakozás
naponta meghalsz így életkorod lényegtelen
ha a szabadságot akarod elkápráztatni
előbb fel kell szabadítani magad
a legendákat szülő szorongások alól
hogy érezhesd a csodát
amikor alábbhagy benned a pánik
mert szakadéknak látszik
az a bemélyedés amin átbotladozol
állig begombolt páncélingben élni lehetetlen
a folyton éhes vágy vegyifegyver
ami után a földdel egyenlő lesz aminek látszol

*

az a poklok pokla ha megalkuszol
azzal ami ellen tiltakozol kötelességeket
jogokat mérlegelsz de a mutatót mindig
kibillenti mások lélegzete akiknek
életrajzában említés sem leszel csupán
a tél rőzsenapjain füstbe ment tavasz
nem jelent védelmet korod dalod
hiába várod a pillanatot amiből
hamisítatlan lehetőségeket csikarhatsz ki
csakazértis énekelj
a négy falnak
egyszer megértenek