Pethes Mária: Kőmesék
Kőmesék (Magyar)Már nem volt elég az az egy kővé dermedt bárány, hogy elvegye a Világ bűneit, és mind elcsipegették az éhesek a városfal elé kitett kőkenyeret, minden május este megtántorodott a hársfaillattól lerészegedett udvar, macskakövei eszelősen sivalkodtak, egy lendkerekes kabóca addig zenélt a lomb között, míg rugója el nem pattant.
Az éji lepkék feketelyukakat ütöttek az albérlet jobb időkben hófehér plafonjára, és az óra metronómnak képzelte magát, azt hitte, hozzá fogjuk igazítani életünk szimfóniáját, de átláttunk üveglapján, tudtuk, hogy óra és ismertük azt a megzenésített frázist, hogy az idő gyorsan száll, és igyekeznünk kell egymás megölésével mielőtt jobb létre szenderülünk, ezért hirtelen levetettük magunkat az együtt töltött évek szakadékába megmunkálatlan féldrágakövek közé.
|
FordításokSzerbKamene priče Fehér Illés Kérjen fordítást! |