Pethes Mária: Kőmesék
Kőmesék (Magyar)Már nem volt elég az az egy kővé dermedt bárány, hogy elvegye a Világ bűneit, és mind elcsipegették az éhesek a városfal elé kitett kőkenyeret, minden május este megtántorodott a hársfaillattól lerészegedett udvar, macskakövei eszelősen sivalkodtak, egy lendkerekes kabóca addig zenélt a lomb között, míg rugója el nem pattant.
Az éji lepkék feketelyukakat ütöttek az albérlet jobb időkben hófehér plafonjára, és az óra metronómnak képzelte magát, azt hitte, hozzá fogjuk igazítani életünk szimfóniáját, de átláttunk üveglapján, tudtuk, hogy óra és ismertük azt a megzenésített frázist, hogy az idő gyorsan száll, és igyekeznünk kell egymás megölésével mielőtt jobb létre szenderülünk, ezért hirtelen levetettük magunkat az együtt töltött évek szakadékába megmunkálatlan féldrágakövek közé.
|
Kamene priče (Szerb)Zar nije bilo dovoljno ono jedno okamenjeno jagnje da oduzme grehe Sveta, i ispred gradskog zida stavljenog kamenog hleba pozobali gladni, svako majsko veče se uzdrmao od mirisa lipe omamljen dvor, suludo je vrištala kaldrma, jedan zrikavac sa zamašnjakom između lišća dotle je svirao dok mu opruga nije pukla.
Noćni leptiri su crnu rupu udarili u boljim vremenima beli plafon iznajmljene sobe, a sat je zamislio da je metronom, verovao da ćemo prema njemu podesiti simfoniju našeg života, ali smo ga prozreli, znali smo da je sat i poznavali onu uglazbenu frazu da vreme brzo poleti i moramo se truditi da se zagrlimo pre no što bi se preselili na večna lovišta, zato iznenada ubacili smo se u zajedničko provedenu provaliju godina među neobrađena poludraga kamenja.
|