Pethes Mária: Nož za kalemljenje (Kacorkés Szerb nyelven)

valaki máshoz legyél hűtlen
a szerelmet felejthető kalandokkal
száműzöm beszédes hiányodban
visszafogottan létezem

évfordulónk tűzijátéka világít a betonra
szürkével szürkére írom neved csak én
látlak magányom lapul a tiedhez
ilyen nyirkos időben kell az ólmeleg

hallhatatlanságodban elbukik a város
milyen erő tartja féken a Tó haragvó
hullámverését ami talapzatáról ledöntheti
emlékedet szavaidat nem hantolja ki senki
és hangod nem adja a hegyeknek

arcom a keresés árkolja de megtalállak
az elengedésben vajon te felismersz
engem a várakozástól kimerült napraforgókban
röghöz kötött rózsák rabszolgatekintetében
a korán elhunyt nárciszokat sirató eső dalában
csapongó dongók hőskölteményében
vajon mikor veszíted el rendeltetésed
mint élesre köszörült kacorkés
a vénségtől tehetetlen kertész kezében

nekoj drugoj budi neveran
ljubav zaboravljivim avanturama
progonim u govorljivom manjku tvom
uzdržano postojim
 
beton vatromet naše godišnjice obasjava
ime ti sivom sivo pišem tek te ja
vidim moja samoća uz tvoje se privija
u tako vlažnom vremenu toplina obora treba
 
grad u tvojoj načujnosti se gubi
kakva sila drži na uzdi ljut valomet
Jezera koja bi tvoju uspomenu sa postolja
srušila tvoje reči niko ne oživljava
i tvoj glas planinama ne daruje
 
lice mi potraga brazda ali nalazim
te u otpuštanju prepoznaješ li me
u suncokretima od čekanja iscrpljenima
u robovskim pogledima ruža za grudu vezanih
u pesmi kiše koja rano umrle narcise oplakuje
u junačkom spevu zumdarača
kad ćeš li svoju namenu izgubiti
kao oštar nož za kalemljenje
u rukama od starosti nemoćnog vrtlara