ki festi fehérre a kétségbeesett anyák bíbor színű
álmát ki dúdol altatót a rettegés bokraiba bújó
embereknek ki cserél izzót az energiatakarékos
szívekben ki emeli föl a kilátástalanság bermuda-
háromszögében eltűnt napokat ki menti meg a
hajótörött célokat ki szabadítja ki a szerelmet
szomorú roncsaiból ki szelídíti meg a töviseket
lődöző virágot ki teremt biztonságot a gyermekkor
kapszulákban őrzött homokszemeiből ki varázsol
új édent a fák forgácskupacából ki terít meg
az embernemzetség utolsó vacsorájához