Meg kell tudnod (Magyar)
Ne engem keress a nőkben Meg kell tudnod hogy öltem habár nem kézzel de olykor azzal amit tettem vagy amit megtehettem volna de mégsem cselekedtem Meg kell tudnod hogy iszonyú háborúkban jártam de jó vitézként álltam térdig áldozataim vérében és meg kell tudnod hogy mégis mikor sziklaként magamra maradtam borzalmasan féltem mert a homályban álló szobán veszteségeim szellemhada vijjogott át és körülvettek és vittek volna de érted maradtam Meg kell tudnod hogy legjobban akkor reszkettem mikor bölcs lelked tükrében megláttam ember-arcomat Ruhámat leszaggattam szemed sem rebbent mikor sebeim megmutattam Meg kell tudnod ha bilincsként fonódó kezed ujjamról lefejtettem és szoknyám mögé nem bújtattam az igazságot csak a minden tél után jövő tavaszokra figyelmeztelek azt is csak azért hogy férfi maradj és bár sirattam a pillanatot amit engedtem fényes sínre feküdni s csak néztem a rajta átrobogó vonatot tudtam képes leszel megbecsülni magad és tiéddé lesz majd a világ egyszer de meg kell tudnod volt idő mikor léteden kívül az jelentett boldogságot és semmi más hogy haldokló Édesem ágyánál még eszméletében elzokoghattam amit tegnap Te mondtál mikor kétségeim súlyával rád omoltam szeretlek Anyám Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | http://www.mek.oszk.hu |
|
|