Pethes Mária: Further from Europe (Távolabb Európától Angol nyelven)

tengerré álmodja magát a Tó
egy hatalmas felhő ellopja a túlpartot
kabátomra hófehér virágot rajzol a köd
száműzi árnyékom a borús idő
fogságába esett nap
 
a Teremtő szobra kitárja karját
megáldja szavaimat amivel a templomkert
liliomait altatgatom elvarázsolt csalogány
az álom alagútján a Tóhoz szállok
számlálgatom fehér akácfürtjeit lobogtató hullámait
felidézem a kezdet illatát ahol a levegő
réseiben boldog dalnok dalolok
 
ingyen dolgoztam és mégis kidobtak
minden lapból hála a jó istennek így szabad
maradtam nem kellett senki seggét kinyalnom
de mit követtem el hogy olyanná vénült
az arcom mint az élet fáján feledett alma
magam vagyok a visszafordíthatatlan változás
szikkadt bensőmben meddő magok testem
lágyan döndülő dob fájdalmakat rezonál
gerincem rezgési csomóvonal búgattyú-
zúgattyú-pengettyű-csengettyű lármás
hangszer gyógyító hangokra várok

the lake dreams itself into an ocean
a huge cloud steals the far shore
mist draws a snow-white flower on my coat
my shadow's banished by the overcast
that holds the sun as captive
 
the statue of the Creator spreads its arms
blesses my lullaby with which I send to sleep
the lilies of the churchyard I enchanted nightingale
fly to the Lake through the tunnel of dreams
keep counting the acacia-cluster flutter of its waves
I evoke the fragrance of the beginning
where in the rifts of air I blissful bard am singing
 
I worked for free yet was dismissed
from every paper so god be thanked
I stayed free and had to lick no arses
but what deed of mine had caused my face to age
like an apple forgotten on the tree of life
I am irreversible change itself
barren seeds in my arid innards my body
softly clunking drum resonates pains
my spine an instrument of vibrating nodes
that loudly drone and boom and plunk and tinkle
I am awaiting the sounds that heal