Még csak nem is
egy „rongyos istállócska” ez,
hidegét nem lágyítja az állatok
jóságos testéből sugárzó,
gyöngéd , megnyugtató meleg.
Harkivnak megsebzett
városában, most,
a vonakodva, lassan
közelgő tavaszban,
nem ritkaság egy-egy
légópince-szülőszoba,
kint dörrenések,
tank-sormintás utak.
De mégis, hidd el,
minden Betlehem
irányába mutat.
Mert az újszülötti sírás
győzedelmes csengettyűsora
(négyszer hallhattam,
ifjú anyaként, magam is)
mindent, de mindent
eltöröl, ami odakint
gyűlölet, vér és tusa.
Igen, e halál-közeli ,
földalatti szülőszobákan, itt,
érintetlen, érinthetetlen
az Élet ritmusa.
Budapesten, 2022 márciusában