Petrőczi Éva: Hat...
Hat... (Magyar)Szkárosi Bandinak
Hat villámposta-levelet küldtél nekem, március tizenhárom és tizenhat között, Te, Örök Copfos, oly váratlanul messzire költözött.
Kántor Petink hetvenkedésén láttuk egymást utoljára, élő és virgonc (ki)adásban, a Magvető Caféban, kétezer-tizenkilenc mára fényév-távoli novemberében.
Még nem éreztük akkor, mi, összesereglett váteszek, s váteszecskék, hogy ami ránk vár, minden, csak nem Éden.
Nevezzük inkább rettenetnek!
De Te, a szeretetben fáradhatatlan férfiú-gyermek, már megpihenhetsz, odafent, az egyetlen biztos Tenyérben.
|
Sei... (Olasz)A Szkárosi Bandi
Tra tredici e sedici marzo m’avevi mandato sei lettere per posta elettronica, Tu, con l’Eterno Codino, passato al miglior vita all’improvviso.
Ci siamo visti per l’ultima volta al settantesimo di Kántor Péter, al Magvető Caffé, in edizione vivo e vegeto, nel novembre di duemiladicinove, oggi a distanza anni luce.
Noi, poetie e poetucoli radunati, non sentivamo ancora, che quel che ci attende, è tutto, ma non è l’Eden.
Chiamiamolo piuttosto raccapriccio!
Ma Tu, instancabile uomo – bambino nell’affetto, ormai puoi riposare lassù, nell’unico Palmo al sicuro.
|