Petrőczi Éva: Orpheusz és Eurüdiké

Rilke-variációk –
 
I.
 
Menj, Eurüdiké.
Tőlem semmit ne várj,
ne alázd meg magad –
ne tedd.
 
Nem érdemes.
 
Bár egykor
ágyam ámbrája voltál,
halotti lepleidből
téged én
 
ki nem bontalak.
 
Hazug legendánkat
megtörve szétkiáltom:
könnyed lépteimet
senki nem béklyózhatja meg.
 
Te sem.
 
Megszoktad úgyis,
hogy már odaát vagy.
Nincs, nem lehet
semmi dolgod velem.
 
A te halálod nem
az én halálom.
Maradj hát gyökér.
 
Én soha nem az istenek
kegyéért,
nem érted, neked –
 
magamnak játszom.
 
 II.
 
Látod, Eurüdiké:
bár Orpheusz
néma maradt,
te feljöttél
az Alvilág sötét tájairól,
s testedről lassan eltűnik
a halotti gúzs nyoma…
 
Mégis, jobb, ha erőddel
nem dicsekszel.
Mert vigye csak
pár lépéssel messzebb az út
Thrákia rólad alig-tudó fiát:
 
Te végleg visszahullsz.
 
III.
 
Látod,
se lant, se ének
nem kell hozzá,
hogy visszatérjek;
 
még annyi sem,
hogy szavaidnak
íve legyen.
Elég, ha fáradt
 
napjaid peremén
helyet adsz nekem,
s az élet kibontott ámbra-hajam
minden szálában
 
újra szerteárad.