Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Petri György: Horatiusi

Petri György portréja

Horatiusi (Magyar)

Én már elviselem menetrend nélkül is, csöndben az életet,

tyúkok és emsék között eszmétlen meghúzódnék.

Kerítést foltoznék, tört cserepet cserélnék

újra, s örülnék, ha a zsenge tök virágzik.

 

Ambícióm annyi se, mint a síri holtnak, 

kit bizgatnak a kukacok és haló

pora fölé nem-romló sírkövet álmodik.

Eleget éltem, s láttam. Kurta időm

a csikkes, összeköpködött váróteremben

eltöltöm a horpadt bőröndön

nyugtatva zúgó fejem, nyitott szemmel.

Újság, dohány, dühítőital nélkül is.

 

Zsebemben van még görbe cigaretta,

lesz ragacsos likőr elhányt üvegben.

Tüzet is ad egy kóbor. s magamra húzom

rossz álmaim a hatalomról, erőszakról.

Álmomban fényes szőrű rendőrkutya leszek.

 

Merő értelemmé omolva baj nem érhet.

Csak a megsavanyodott tejút

üszkösíti fölsebzett szellemtalpam.

Míg az ember a styxi révbe jut.

 


FeltöltőSebestyén Péter
KiadóSzépirodalmi
Az idézet forrásaPetri György - Valahol megvan
Megjelenés ideje
Itt vegye meg!

Oraziano (Olasz)

Ormai sopporto la vita in silenzio, anche senz’orario,

tra galline e scrofe mi rimpiatterei senza senso.

Riparerei il recinto, cambierei nuovamente le tegole

rotte, e gioirei a veder fiorire le zucchine.

 

Ambizione, meno di quel, che possiede un morto

nel sepolcro dai vermi disturbato, e sogna una lapide

sopra le sue ceneri morenti, che non si disgreghi.

Ho vissuto e ho veduto abbastanza. Trascorro il mio

breve tempo nella sala d’attesa piena di mozziconi

e sputate, facendo riposare con gli occhi aperti

la mia testa ronzante, sulla valigia ammaccata.

Senza giornale, tabacchi, ne l’alcool per sbronzarmi.

 

Nella tasca ho ancora qualche sigaretta sgualcita,

ci sarà del liquore attaccaticcio nelle bottiglie sparse.

Un vagabondo mi darà anche del fuoco, io mi tiro

addosso i miei sogni brutti sul potere e prepotenza.

Nei miei sogni sarò un cane poliziotto di pelo lucido.

 

Sfranandomi in mero intelletto, non corro pericolo.

Solo la via lattea inacidita incancrenisce

la suola del mio spirito ferito.

Finché l’uomo giunge nel porto dello Stige.

 

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap