Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Pilinszky János: Impromptu (Impromptu Spanyol nyelven)

Pilinszky János portréja

Impromptu (Magyar)

Össze-vissza csatangolok

hónapok óta szakadatlan,

öldöklő, édes napszurás

kínoz, kápráztat éjjel-nappal.

 

Honnét e sok-sok látomás?

A víz felől kifordul éppen,

tündökletesen fiatal,

lebeg a hirtelen sötétben,

 

a part fele csap mosolya.

Tüzet fog messze pár vitorla.

Merőleges déli meleg

zuhog a szétszórt kabinokra.

 

S a részletek, a kicsiségek!

Egyszál virág a puha szélben,

akár egy néma csecsemő

forgatná ámuló kezében.

 

A dallamok! Szobák során

ugyanaz a locsogó dallam,

mintha a mezitlábas tenger

bolyongana a falaikban!

 

De legszebbek a szeretők,

sörényük kisüt a homályba,

szemérmük szép, utolsó sátra.

 

A szeretők, s az alkonyat,

a házsorok ahogy kihúnynak,

s a házak közt, a homokon,

a roppant tömegű torony.

 

Ki eszelhet ki nála szomorúbbat?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

Impromptu (Spanyol)

Estoy vagando sin rumbo

desde meses sin parar,

un sol asesino y dulce

me ciega y duele noche y día.

 

¿Desde dónde tantas visiones?

Ella surge al lado del agua,

en juventud esplendorosa,

flotando en lo súbito oscuro,

 

su sonrisa rompe en la costa.

Lejos se encienden los veleros.

Calor a plomo a mediodía

en cabina dispersas llueve.

 

¡Y los detalles, las minucias!

Sólo una flor al viento blando,

como si en manos asombradas

la girara en silencio un crío.

 

¡Las melodías! ¡Por filas de cuartos

la misma melodía resonante,

como si el mar descalzo

paseara en sus paredes!

 

Pero son los amantes los más bellos,

sus crines, tolda última y hermosa

del pudor, iluminan la penumbra.

 

Amantes, y el ocaso,

filas de casas apagándose,

y entre las casas, en la arena,

la mole inmensa de una torre.

 

¿Quién puede imaginarse algo más triste?

 

Rodrigo Escobar Holguín y



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.enfocarte.com

minimap