Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Pilinszky János: Trapezio e sbarre (Trapéz és korlát Olasz nyelven)

Pilinszky János portréja

Trapéz és korlát (Magyar)

Sötéten hátat forditasz,
kisikló homlokodra
a csillagöves éjszakát
kezem hiába fonja.
Nyakad köré ezüst pihék
szelíd pilléi gyűlnek,
bizalmasan belém tapadsz,
nevetsz, – vadúl megütlek!

Sugárzó párkányon futunk,
elgáncsolom a lábad,
fölugrasz és szemembe kapsz,
sebezhetetlen állat!
Elszűkül arcod, hátra buksz,
vadul zuhanni kezdesz,
az éjszaka trapézain
röpűlsz tovább, emelkedsz

a rebbenő való fölé!
Kegyetlen, néma torna,
mégcsak nem is kiálthatok,
követlek szívdobogva,
merészen ellököm magam,
megkaplak és ledoblak,
elterülünk hálóiban
a rengő csillagoknak!

Most kényszerítlek, válaszolj,
mióta tart e hajsza?
Megalvadt szememben az éj.
Ki kezdte és akarta?
Mi lesz velem, s mi lesz veled?
Vigasztalan szeretlek!
Ülünk az ég korlátain,
mint elitélt fegyencek.

1943



Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu/01000/01016/01016.htm

Trapezio e sbarre (Olasz)

Mi volti cupamente le spalle,
la mia mano invano avvolge
sulla tua fronte guizzante  
la cintura stellare della notte.
Attorno al tuo collo, sulla lanugine
d’argento, si adunano mite farfalle,
t’aderisci al mio corpo con fiducia,
ridi – ti colpisco ferocemente!
 
Corriamo sulla balaustra radiante,
ti sgambetto, ti faccio cadere,
salti su, m’agguanti l’occhio,
sei un’animale invulnerabile!
Tuo viso si contrae, cadi indietro,
stai precipitando impetuosamente,
continui a volare sui trapezi
della notte, t’ascendi al di
 
sopra la realtà fluttuante!
Acrobazie mute e spietate,
non riesco neppure a gridare,
ti seguo col batticuore,
mi lancio coraggiosamente,
t’afferro e ti scaravento giù,
e c’atterriamo nella rete
delle tremolanti stelle!
 
Or’ ti costringo, rispondimi,
da quanto dura questa caccia?
Nei miei occhi s’è coagulata la notte.
Chi l’ha iniziato, chi l’ha cercata?
Cosa sarà di me, cosa sarà di te?
T’amo disperatamente!
Siam’ seduti sulle sbarre celestiali,
come carcerati condannati.
 
1943
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap