Pintér Tibor: Aranyevés

Amikor újból elmerültem
 
a létezés vörös porában
 
egyszerűen élni akartam.
 
 
 
Én, a tisztelettelen
 
korábban született
 
látom hiábavalóságom.
 
 
 
Csak később várjon rám a
 
Smaragdcsászár firmamentuma.
 
Nem akarok aranyat nyelni.
 
 
 
Gyűrd le inkább te,
 
a jótét adagot
 
Lótuszom!

Quando mi son sprofondato di nuovo

nella polvere rossa dell’esistenza

volevo semplicemente vivere.

Io, il disonorevole

nato anzitempo

vedo la mia futilità.

Che il firmamento

dell’Imperatore degli smeraldi

mi aspetti più tardi.

Non voglio ingoiare oro.

Piuttosto, mandalo giù tu,

il boccone della beneficienza,

Fior di loto mio!