Pintér Tibor: Emeld be

ha tudod a versbe azt a tiszta gyönyörűséget
amit az elme napfénye sugároz vissza tükö-
reként a külvilágnak
azt a délelöttöt mikor magányosan hajózol
kikötésre várva mert tudod van hová és van
értelmes célállomás ami vár rád
azt a bolygást ami megnyugtat felemel ápol
miközben a lélek felgyűlt méreganyagai bő–
séggel eltávozhatnak
azt a látványvágyat ingerözönt ami segít to–
vábblökődni új látszögeket villantva útján az
örökkévalóságba
azt a mindennapi delíriumot ami nélkül nincs
alkotás csak alkotó és alkotmány csak tákoló
és tákolmány
azt a kézzelfoghatót ami megragadhatatlan
amit óvón véd a dolgok burka és mindig a
megszűrt fény mögött bujdos
vagy foglald versedbe a moccanatlan szélvi–
hart áradj szabad ámulatban émelyítő áram–
latokban csak ne gyürködd itt a szart
 

wenn du  mächtig bist das reine Wunder was das Licht des Gehirns strahlt in ein Gedicht  als Spiegel für die Außenwelt
den Vormittag als du einsam segelnd auf das Einschiffen wartend weil du es weißt wohin weil es eine sinnvolle Zielstation gibt die dich erwartet
der Trubel der dich beruhigt aufhält fliegt während die sich gesammelten Giftstoffe der Seele reichlich verschwinden
die Aussicht Sehnsucht Einflussflut welche dir hilft  weiterzukommen neue Blickwinkel entstehen auf dem Weg in die Ewigkeit
dem ständigen Delirium ohne es ist kein Schaffen nur der Schaffer und sein Werk nur Pfuscher mit  zusammengetackerten Dingen
das Unfassbare Nahliegende das schonend schützt und sich versteckt hinter den Dingen hinter dem Licht
oder hebe es in Gedichte in den bewegungslosen Sturm ströme in das freie Staunen verschwindend machende Strömungen nur tümpele nie hier in dieser Scheiße