Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Podolszki József: Leárnyékolt

Podolszki  József portréja

Leárnyékolt (Magyar)

Fellegnyomta lapos itt a föld
széttört kapukat ácsolnak újra
vihar után
magadra zárt világ
kitaposott udvar
túlnan a tárt határ
 
*
 
Elcsatangoltak innen régebben is
háborúk előtt alatt után
s jött helyükbe rizzsel kevert cukor tejpor szaharin
színes mezekbe gatyába bújt világ
 
ellenpontjuk a táj
földhöz vert tanyák tepsi ég alatt
templomtorony epersor délibáb
kukricásokba vájt verebes zúzmarás
keskeny dűlőutak
lassan poroszkáló lovak emberek
nehéz dunnákba zárt virrasztó szipogás
honi bajok
messzi amerikák
 
*
 
Hol a magyarázat e tenyérnyi mezőn
a mi réteinken kelepcébe szorult ősi remények
kallódásaira
ha legalább biztathatnálak
buzdíthatnálak
amikor a remélt menedékről
végleg lemondok
 
*
 
Szeretnék
réstelen sikolyodra ébredni egyszer
kétely nélküli vereségek friss nyomaiban vergődve látni
ennyi és csak ez
ezt kell megértened
elszáll belőlünk az örök remegés
könnyűek leszünk és világosak
harmattól mosottak
mi kik már az első lépés előtt
remegve tettük lábunk e földre
bizonytalan csapást kutatva
mint a bennszülöttek
 
réstelen sikolyodra szeretnék ébredni
az utolsó napon
 
*
 
Helye van e vidéknek s népnek valahol
violágmindenségem elesett zugában
élnek emberek tört derekúak
rossz napok fáradt terhétől megszomorodva
nymorult zűrzavar szövevényeiben születve járva enyészve
suták és szegények
vázna ifjak nemzésre beérő lányok
szétcsúszott csípőjű asszonyok
ködös felhős párás határok szívós népessége
nem mond le magáról
nem még nincsen vége
a megtörténtet visszalapozva bizonyíthatóan
szerepe van s tán rendeltetése is
hogy szembenézzen az üledékkel
és saját meztelen bőrén tapasztalja
törvény erejét kényét esztelen nyomását
részt vesznek ők a fejlődésben
a peremre szorultak
viszonylagosan elzárt rendszerek egymásba nyíló ajtói
bennünk velünk rajtunk csapódnak
állandó huzatban röpdös reményünk
és énekelnek zagyva éneket
halkan riadtan
valahol helye van e népnek s vidéknek
leárnyékolt végek
                              de világítanak



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásaBarna, Forum - Újvidék
Könyvoldal (tól–ig)13 - 17.
Megjelenés ideje

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német
Görög
Angol
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Izlandi
Olasz
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap