Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rába György: A költő halálára

Rába György portréja

A költő halálára (Magyar)

Sz. L. emlékének

 

Fegyveredet te is leraktad,

csontkeretes szemüveged.

Ezt nem hittük volna rólad,

értelem cinkosa, bátyánk.

 

Késeiddel

héjakat hasogattál,

s mutogatták szemérmetlen sárga belsejük.

Írásaid kettészelt molekulák rendje, –

szörnyű rend

köszönti a várt végtelent.

 

Ki ad nekünk majd a lábadozó

világról röntgenképeket?

 

Hegyes orrod

vásznak embertelen nyugalmát,

menekülésed

tudásunk pályaudvari

rendjét bontotta meg, –

iratlan műveidben

torkukban rekedt tanuvallomással

hallgatnak költők, szerelem sáskái

és motortalan repülőgép.

 

Őrségen,

behúzott nyakkal

a támadás jelszavát fülelve

lézengtél felelőtlen civilek között.

S ágyúk össztüze dördült…

 

Most,

mikor fellebbezni mégy

a nagy egyetem szikár gyönyörébe

az ártatlant sújtó ítélet ellen,

mi magunkra maradva

kucorgunk a sarokban,

álló falak között,

de szabad ég alatt,

mint akinek feje fölül

légnyomás sodorta le a tetőt,

s védtelenekre,

eső tör ránk és téli fagy.

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://dia.jadox.pim.hu

Povodom smrti pesnika (Szerb)

U spomen L. S.

 

I ti si položio oružje,

naočale s okvirom od kostiju.

Ti saučesniče razuma, brate,

to nismo očekivali od tebe.

 

Noževima

si ljuske parao

i pokazivali bestidne žute nutrine.

Red rasečenih molekula su tvoji rukopisi, –

užasan red

očekivan beskraj pozdravlja.

 

Ko će nam rendgenske slike

o prebolnom svetu dati?

 

Tvoj šiljat nos

je poremetio

zverski spokoj platna,

tvoj beg

kolodvorski red našeg znanja –

u tvojim nenapisanim delima

pesnici u grlima sa pritešnjenim

iskazima, skakvci ljubavi i

avion bez motora šute.

 

Na straži,

uznemireno

osluškivajući zapoved za napad

si tumarao među neodgovornim civilima.

I čula se paljba topova…

 

Sad

kad protiv osude nevinog

na suvonjavu nasladu univerziteta

ideš uložiti žalbu,

mi osamljeno

čučamo u prikrajku

među zidovima

ali pod vedrim nebom,

kao da je vazdušni pritisak

odneo krov,

i nas, nezaštićene,

kiša i mraz plavi.  



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

minimap