Rába György: Költöző madár

Tudtam magam is költöző

madár vágyódom dél felé

bujtogat szürke télidő

nyűtt testeké unt lelkeké

útra is keltem izgatott

ifjú várt húsod langymeleg

partja mosolyod ragyogott

réved maga a kikelet

az ismétlődő ingaút

éltetett engem a remény

általad sorsom visszajut

trópusára fagy idején

a felhőket kijátszhatom

a távolt én leküzdhetem

mit nekem éhség mit a szomj

míg te vonzottál mágnesem

szárnyaltam tengerek fölött

nem is egy kontinensen át

elmaradtak a délkörök

velük el a belső csaták

s vihar ítélet ideje

jött eltérített elsodort

mint kit napfény nem várt sose

paradicsoma sose volt

azt álmodom azóta is

jó áramlat hátára kap

menedékembe visszavisz

élnem hiteles magamat