Rákos Sándor: Ramo d’albicocco (Barackfaág Olasz nyelven)

Ahogy menekülve is hozzámbújsz,
bontott hajjal, föltakartan,
olyan vagy, mint vergölődő barackfaág
a viharban.

Rázkódik a vállad, melled két
csöpp kúpja gyáván-esetlenül
összekoccan, lélegzésed elfúlva-akadozva
reámterül.

Gyöngyházfényű, hullámzó 
hasadalja magasfeszültséggel
tölti meg ujjaimat, fölszikrázik tőle a
nyári éjjel.

Lehullik a szoknyád s mintha 
függöny hullna, künnreked a világ.
Hajlítgat a szél s te nyöszörögve eltörsz,
barackfaág.

Come anche fuggendo ti stringi a me,
con i capelli sciolti e capo scoperto,
sei come un ramo d’albicocco, che si contorce
nell’uragano.
 
La tua spalla è scossa,
i tuoi seni, due minuscoli coni, si collidono
goffamente timorosi, il tuo respiro pesante
mi avvolge ansando.
 
Iridescente come la madreperla,
il tuo bassoventre ondeggiante
carica le mie dita con l’alta tensione, fa sfavillare
la notte d’estate.
 
Scivola giù la tua gonna ed è come
se cadesse la tenda, il mondo rimane escluso.
Ramo di albicocco, il vento ti piega e tu ti
spezzi gemendo.