Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Rákos Sándor: Gilgames a sivatagban

Rákos Sándor portréja

Gilgames a sivatagban (Magyar)

 a csönd robaja ébresztett föl
 a szív dobaja ébresztett föl
 tízszer száz kovács pörölye az üllőt
 tízszer száz vihar mennyköve a földet
 a szív dobaja ébresztett föl
 a csönd robaja ébresztett föl

árnyékom   az üldözőm   utólért

 vándorút
 kegyetlen kupola fölöttem
 lent araszolva én

 lépek
 két mozgó oszlopon
 kővé nehezülő két lábamon
 váltogatom a jobbot meg a balt
 nekibuzdulva és elsúlyosodva
 a rettenetes napsütésben
 rossz tükörként megismétel árnyékom

 a halhatatlanság-kereső király vagyok
 MILYEN HALHATATLANSÁGOT ADSZ NEKEM
 halálommal halálomat ha túlélem
 MILYEN HALHATATLANSÁGOT ADSZ NEKEM
 olyat-e hogy test szerint is az maradok aki voltam
 vagy burkomat elhajítod s átültetsz valami másba
 MILYEN HALHATATLANSÁGOT ADSZ NEKEM
 idegenebbül nézek majd egykori magamra
 mint levedlett bőrére a kígyó
 mint elpattant farkára a gyík
 mint kihullott tollára a sas
 MILYEN HALHATATLANSÁGOT ADSZ NEKEM
 érzékeim kötnek magamhoz
 érzékeim nélkül mivé leszek
 MILYEN HALHATATLANSÁGOT ADSZ NEKEM

        lesben áll a délután   a délután a sivatagban

   a délután a sivatagban   bekerít a délután

hurkot vet rám a délután   a délután a sivatagban

   a délután a sivatagban   foglyul ejt a délután

       megvallat a délután   a délután a sivatagban

  akiket megnyúzattam haragomban
  a húsig-csontig hámozottak
  érezték volna ha túlélik
  ily mezítelennek magukat
  akiket gőzölgő véres
  állatbőrökbe varrattam azokra
  forrottak rá csonthéjakként a bőrök
  ahogy reám fajtám gyalázata

  fül ha volna itt kiáltásmeghalló
  kiáltanék

  kő voltam
  ág voltam
  virág voltam
  NEM TUDTAM
  kő vagyok
  ág vagyok
  virág vagyok

  őz lettem
  párduc lettem
  ÉREZTEM
  őz vagyok
  párduc vagyok

  embernek születtem
  királynak születtem
  Gilgamesnek születtem
  TUDTAM
  ember vagyok
  király vagyok
  Gilgames vagyok

  HALANDÓ VAGYOK

  megkérdezném a szótlan eget
  mindent lát mindenütt ott van
  kerge juhokként kerengünk
  veszett kosokként öklelőzünk
  megkérdezném a szótlan eget
  céljaink mögött látott-e célt
  értelmünk mögött látott-e értelmet
  életünk mögött látott-e életet

  amikor falakat rakattam
  összeszorított foggal éltem
  korbáccsal keltem korbáccsal feküdtem
  vagy az emberség vagy a fal
  előbb a fal azután az emberség
  előbb a fal hogy emberség lehessen
  egyetértésnek hallottam a sóhajt
  igenlésnek a fogcsikorgatást
  éljenzésnek hallottam a jajt

  „ne nézz az arcába igázd le”
  nem láttam meg hogy elrohadtak
  bélpoklosok királya vagyok

           romokat építünk

  hús kövérje               csömörig
  kéj kövérje                undorig
  borvedelés                ökrendésig
  hatalomvágy             hányásig

  vadaskertembe fogott oroszlán
  gyapjas sörényű gyönyörű
  körbejárt behúzott farokkal
           nem evett
  halomba hordott lódögök közt
           nem ivott
  hűvös vizű kútforrások közt
  éhen-szomjan döglött
  dacból

  fenségesen
  ítéletmondó az emberfia
  törvénytáblák helyett
  választásaival dönt
  egytagú kiáltás múltból jövőbe
              CÉDRUS
  földet éggel összekötő híd
              CÉDRUS
  tagadások közt kemény állítás
              CÉDRUS
  támasz a sápadt kétség ellenében
              CÉDRUS
  a mindig-jelen oszlopa
              CÉDRUS

  Enkidu jaj Enkidu hol van
  még az imént testét megfoghattam
  még az imént testét átkaroltam
  eget-földet rendítő birokban

  meghallgattam a por beszédét
  ember voltam mielőtt por lettem
  ember húsa voltam mielőtt por lettem
  Samas fénylő pányvát dobott
  fénylő pányvák a sugarak
  a sugarak a sugarak
  hurkot vetettek az égi bikára
  elbotlott a fekete nap

  sárból lettünk
  ujjabegyével gyúrt szoborrá
  lelkét lehelte Aruru belénk
  és Irkalla hívására
  megint sárrá leszünk
  fölébredő elalvó szobormásunk
   álomtükre az életünk

nem kérdi a mezők liliom   ami végre él
kérdésektől meg-nem-törten éli   liliomsága színeit
bennünka    színek elsápadnak
hiábavaló kérdések pörölye   zúzza meg életünket

  újév ünnepének sípja szól
  utcára kirajzik a nép
  lányok-fiúk tüzes homlokára
  fonnak virágkoszorút
  miért örül oly fennen az ember
  hogy múlik az idő
  hogy születik az idő

nincs lélegzetvételnyi pihenésed
elalszol fölébredsz
meghalsz újraszületsz

  KEREKÉT PÖRGETI
  mókus a kalitkában
  hiszi előre iramodik
  EGYHELYBEN ROHAN
   nyithatatlan börtönében

nézd az ember büszke homlokát
tükör     benne istenek tükröződnek
templom hófehér kőfala     gondolat
istenség lakik a homlokcsont mögött
de ágyékát elfedezi az ember
félbehagyott ágyékát elfedezi
állatokhoz visszahúzó ágyékát elfedezi

melled dombját meztelenné meztelenítsd
ágyékodat fedd föl
Istár szajhája
én vagyok az uruki csődör
aki feledést
nyers mámorban keres

  eressz be két karod kapuján
  emlőid közé liliommezőkre
  eressz be két combod kapuján
  a jajgatástól perzselt
  a lángoló megégető tűzparazsas erdőbe

szeretkeztem Istár papnőivel
abból legalább átok nem fakadt
ha termő asszonyba szórtam magom
szült sorsom-újraélő fiakat

  rikkant a lakodalmi
  nép járják a táncot
  szomjas a vőlegény
  éhes a menyasszony
  halotti tort ülnek a nász előtt

méz csurran el az asszony combja közt
de fúlánkos az anyaméh
anyaméh-fúlánkos a méz
halál-fúlánkos a megszülető

  tavasz gyümölcse
  gyász gyümölcse

a kecske iker gödölyéi
egyazon tőgyből szopnak
egyazon tejen növekednek
fehér az egyik
a másik fekete
így táplálja
ugyanaz a beteljesülés
életünket és halálunkat

éjjel   nagy hegy belsejében vándoroltam

mikor surran a párduc   a fény születését megelőző éjszakában

éjjel   minden lépésem egy-egy halál

mikor bőg az oroszlán   minden napom egy-egy évezred

éjjel   mégsem féltem

mikor huhognak az árnyak   tudtam hogy szörnyek laknak ott

mikor a fekete árnyak huhognak   tudtam hogy az idő kezdete óta

fél a vadász   várják jöttömet

még a legbátrabb is fél   mégsem féltem

az igazi félelem   a sivatag világossága

amikor semmi nem ijeszt   nappal nap éjjel csillagok

sem oroszlán se párduc   köröskörül messzire látni

sem a fekete árnyak   szörnyeknek hírmondója sincs

mégis dideregsz   mégis félek

a jóvátehetetlen napsütésben   a jóvátehetetlen napsütésben

  patak vizén gázoltam át
  patak vizében lakik egyik arcom
  folyó vizén gázoltam át
  folyó vizében lakik másik arcom
  belegázoltam a tenger vizébe
  tenger vizében is lakik egy arcom
  sivatag homokjában gázolok
  sivatag homokjában lakik
  soha meg nem születő arcom

rothadt gyümölcsöt szomjúság vándora
eldobtam királyságomat
eldobtam ötször száz rabnőmet
eldobtam tízannyi szolgámat
eldobtam ötször ezer testőrömet
eldobtam tízannyi harcosomat
eldobtam Uruk városát
eldobtam az uruki falat
igazságra szomjúhozom
igazság forrására szomjúhozom

  mint aki világgá hajózik
  vége-sehol-nincs tengeren
  úgy imbolygok én is világgá
  a szomjazót körülhullámzó
  vége-sehol-nincs sivatagban



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://dia.jadox.pim.hu

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német
Görög
Angol
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Izlandi
Olasz
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap