Révai Károly: Ének a kis tanítónőről

A gyermekek sietnek iskolába:

Ilonka, Gizi, meg a csöpp Gabi.

Jaj, mily öröm van ! Karjait kitárva

Egy csókkal várja ó'ket valaki

Fölmutogatnak picziny kezeikkel:

Ki az fehérben, mint egy kis baba?

Az ajtóból néz mosolygó szemekkel:

— Uj tanítónő jött a faluba! —

Körülveszik. Ő maga is még gyermek,

Most rázta le az iskola porát;

Kinek pajzánul ölébe sietnek

Nem tanítónő, -- inkább jó barát.

Cziczére hívják, szaladnak utána,

S rájuk mosolyg a hófehér baba;

Orrömmel mondja a sok kis leányka;

— Uj tanítónő jött a faluba !

De aztán egyszer — menvén iskolába

Ilonka, Gizi, meg a csöpp Gabi

Busongva néznek szerteszét, hiába,

Csókkal nem várja őket valaki.

S szorongó szívvel kérdi a sok gyermek:

Hol van a kedves hófehér baba?

Csönd... Kérdésökre harangok felelnek:

— A halál jött a kicsiny faluba! —

Valami történt!... Mit tudnának róla

Ilonka, Gizi, meg a csöpp Gabi ?

Az életben ez mindennapi nóta:

Szivecskéjével játszott valaki!

...Az iskolából gyermek zajgás hallszik,

Mint gerlebugás száll a táj felett.

— Csönd gyermekek ! A fehér baba alszik,

Szegénykének a szive megrepedt!...