Révai Károly: A szeretetről
A szeretetről (Magyar)»Szeretlek!« mondja nő és férj egymásnak, S szivükben él már emléke egy másnak; Ajk-ajkra simul vágyón, édesen, De nincsen annak lángja semmisem!
»Szeretlek!« szól az ifjú — kedvesének. De lelke mélyén másról cseng az ének; Rang, fényes állás, csillogó arany Izgatja lelke mélyét titkosan.
»Szeretlek!« súgja gyermek az apának, De gondolatai temetőbe járnak; Bűnös örökség csábit szerfelelt, Rut hazugságra vál' a szeretet!
»Szerellek!« szól a jóbarát szokásbul, S hízelgő szót vesz ajkára palástul; Mig szemben áll: magasztal és dicsér. A hát mögött szatírát döngicsél.
. . . Hallgassatok a szeretet szavával, Ha sziveteket nem öleli átal! Hazug szeretet mi is lenne más, Mint Isten ellen rut káromkodás!
Ó szeretet! szeplőtlen liliom! Oltári szentség. — éltető napom! Te légy, mig élek ezen a világon Én mindennapi forró imádságom!
|
FordításokNémetÜber die Liebe Mucsi Antal Kérjen fordítást! |