Révai Károly: Puszta templom
Puszta templom (Magyar)Fönn a dombon régi templom áll, Fészket épít rajta a madár; Düledezők, csonkák a falak, Benőte a moh és iszalag.
Ajtófája régen leszakadt, S egyre hull a szürke vakolat; Tárva-nyitva minden oldalon, Átmehet az éji fuvalom.
Valami még most is csüng falán, Oltárképnek fakó rongya tán! Pókhálóval van az is tele, Esti szellő táncot jár vele.
A torony is áll még, úgy a hogy, S ablakából ásítozz nagyot. Mintha unná elnyűtt életéi; Hullonggatja meglazult kövét.
... Az ember is ilyen puszta rom, Ha szívében dúl a fájdalom; Oltárképnek fakó rongya tán, Most is úgy csüng szívének falán.
A mig egyszer jön egy nagy vihar, S meginog a csonka, puszta fal. És az embert s puszta templomot Eltakarja, mint sivár romot!
|
FordításokNémetVereinsamte Kirche Mucsi Antal Kérjen fordítást! |