Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kérjük olvassa el a megváltozott Általános Szerződési Feltételeket!
Hírek

Rónay György: Az öreg költő

Rónay György portréja

Az öreg költő (Magyar)

Minden reggel
tedd magad elé a papírt.
Milyen fehér.
Milyen határtalan.
Hogy tudtál vándorolni rajta,
aggálytalanul, vakmerően,
hajós a tengeren,
fölfedező a sivatagban,
elképzelt partok, ismeretlen
oázisok felé!
Most meg csak ülsz,
tenger partján rokkant hajós,
sivatag szélén leprás beduin,
kalapod melletted a földön,
koldulni tárt tányér,
napestig üresen.
Milyen fehér.
Milyen aprócska börtönablak.
Tedd vissza a fiókba.
Ma sem jutott eszedbe semmi.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaSzép versek 1976, Magvető Kiadó

Il vecchio poeta (Olasz)

Posa il foglio
tutte le mattine davanti a te.
Com’è bianco.
Com’è sconfinato.
Com’eri bravo vagare sopra,
senza tentennamenti, incautamente,
navigante sul mare,
esploratore nel deserto,
verso lidi immaginari,
oasi sconosciute.
Ed or’ stai seduto,
navigatore mutilato in riva al mare,
beduino lebbroso ai bordi del deserto,
vicino a te per terra il tuo capello,
un piatto in attesa d’elemosina,
vuoto, sino la sera.
Com’è bianco.
Qual minuscola finestra di prigione.
Rimettilo nel cassetto.
Neppur oggi t’è venuto in mente niente.
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap