Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Röhrig Géza: Sogno (Álom Olasz nyelven)

Röhrig Géza portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Álom (Magyar)

Látom a világ hetven nemzedékét
egy hosszú vonaton utazni.
Két elsőosztályú kocsi közt,
hegszínű vagonban,
nagycsöndű vidéket öklend ránk a váltó.

A mozdony megáll.
Jaj! Hogy jön ez a vonatkerékütögető!
Mintha emberek gondolatába ütne!
Micsoda zsábás, csorba egy zene,
lábhosszú kalapáccsal jönnek,
szétverik még az ablakokat is,
ennyi rengeteg ebrudas ember,
s kiterjesztett szárnnyal göthös ördögök
ereszkednek fölénk ütni a vonatot,
durvák, s mi pilledünk, jaj, milyen durvák:
minden oldalról minden megrepedt?
Akkor aludhatunk tovább.

Eljövendő vonatajtó,
ami egyben kimért padló,
átszegezett diákjegyek,
látom, látom a kanyarban
a világ hetven nemzedékét,
Arisztid és Tasziló,
a lator Hacsek és Sajó,
furaforma murokrépa,
mintha egy kis pieta volna,
sínberakott szájránc,
budapesti Velence,
házhoz jön a Duna,
ha elszaporodtál érte,
amott hatalmas Talmudmáglyáknál
Ilosvai Selymes meleg aludttejet oszt,
kiszórt strandtáska, névsorolvasás.
Egy óriás tábla viaszlép őrzi
az elnemadott csillagokat,
s asszonyaink méhe, méhecskéje, méze,
s valami könnyes könyörületféle,
hogy nem csak az a hűség,
mikor emberhús ég.

És különben is,
ha a szerelem a tűz mellé ül,
mi marad akkor e lángcsuklyás bakóból?



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://www.multesjovo.hu/

Sogno (Olasz)

Vedo viaggiare su un treno lungo
settanta generazione del mondo.
Tra due carrozze di prima classe,
dentro una carrozza color cicatrice,
lo scambio ci erutta addosso un paesaggio silenzioso.

La locomotiva si ferma.
Ahi! Arriva il verificatore battendo le ruote!
Come se percuotesse nel pensiero umano!
Che razza di musica lagnosa, incrinata,
vengono coi martelli lunghissimi,
spaccano anche le finestre,
una marea di gente con le stanghe,
i demoni imbolsiti con le ali spiegate
scendono su di noi a battere il treno,
son rudi, e noi siam’ prostrati, ahi, come son rudi:
è tutto crepato da tutti i lati?
Allora possiamo continuare a dormire.

Porta del treno venturo,
che nel insieme è anche pavimento misurato,
biglietti studenteschi conficcati,
vedo, vedo nella curva
i settanta generazioni del mondo,
Arisztid e Taszilò*,
e i furfanti Hacsek e Sajò*,
la carota di forma bizzarra,
come se fosse una piccola pietà,
ruga della bocca steccata,
Venezia di Budapest,
il Danubio ti viene a domicilio,
se ti sei proliferato per lui,
di là, presso enormi roghi di Talmud
Ilosvai Selymes* distribuisce latte coagulato,
borsa di spiaggia sparpagliata, appello.
Le stelle invendute son custodite
da un enorme tavola di cera d’api,
il ventre delle nostre donne, la sua apetta, il suo miele,
un che di pietà lacrimosa,
la fedeltà non è soltanto quella,
quando brucia la carne umana.

E comunque,
se l’amore si siede vicino al fuoco,
cosa ne rimane di questo boia incappucciato di rosso?

*Arisztid e Tasziló -  personaggi delle barzellette
anni trenta, tuttora molto popolari
 
*Hacsek e Sajó– famoso duo del cabaret fine
anni trenta
 
*Selymes Peter Ilosvai - autore dei poemi epici
del 16° secolo
 

 

 
  



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap